Görbicz Anita visszavonulását a válogatottól egyetlen mondattal össze lehet foglalni:
Vége a legendák korszakának.

Vége van azoknak az időknek, amikor a leglehetetlenebb helyzetekben, a legváratlanabb szituációkban Görbe nemes egyszerűséggel – mert ő így játszik! – ütemtelenül, a háta mögött, a védő hóna alatt vagy épp lába között mesés passzal ajándékozta meg válogatottbeli csapattársát.

Tele vagyunk remek és tehetséges irányítókkal. Mi több, szerintem jelen pillanatban és már sok-sok éve az irányító poszt az a nemzeti csapatnál, amelyért legkevésbé kell aggódni.

De hiába harangozták be Tóth Gabit Görbe utódjának, az a pimasz játék, az a végtelen természetességgel elengedett csavart és húzott labda nála (még?) nincs meg. Nincsenek meg azok a passzok, amelyeket csak többszöri visszajátszás után fogtunk fel. Az az erőlködés nélküli trükkarzenál, amellyel mindegy, mennyit készültek rá, meg tudta lepni az ellenfeleket.

Kép forrása: MTI

És tudjátok, mi zárult még le?

A női kézilabda ezüstös aranykora. Görbicz Anita volt az utolsó a jelenlegi válogatottunkból, aki azt a korosztályt(?) képviselte, amely 2003-ban világbajnoki ezüstérmes lett, 2004-ben Európa, 2005-ben pedig a világ harmadik legjobb csapata volt.

Amelyet olyan nevek fémjeleztek (a teljesség igénye nélkül), mint

• Pálinger Katalin
• Radulovics Bojana
• Siti Bea
• Kulcsár Anita(!)
• Ferling Bernadett

És még számtalan felejthetetlen játékos. Mind-mind zsenik voltak.

Közülük Görbicz Anita az utolsó mohikán.

Véget ért az a korszak, amikor bármi volt is az eredmény, mindig volt 2-3-4 klasszis a csapatban, és biztosak lehettünk benne, hogy bárkit meg tudunk lepni, még ha nem is voltunk favoritok.

Ez most egy korszak vége.

Hol volt az eleje?

Számomra a 2003-as VB-vel kezdődött igazán a női kézilabda iránti rajongás, és azóta sem szűnt meg.

Máig emlékszem azokra a pillanatokra, amikor a franciák feljöttek egy gólra a VB-döntő utolsó percében, amikor éppen Görbicz Anita kezéből kipattant a labda, amikor épp őt kiállították, és a franciák időntúli hetessel egyenlítettek. Amikor a hosszabbításban már a 38-39 fokos lázzal játszó Pálinger sem tudott segíteni. És arra is, hogy ennek ellenére a mai napig csúcspontként emlékszem vissza arra a meccsre.

Görbicz akkor mindössze 19 éves volt, de a zsenije már akkor is megnyilvánult. Akárki akármit mond, hiszen annyian varrják az ő nyakába azt a vereséget, az a meccs nem rajta ment el. (Ugye nem egyedül adta le a hétgólos vezetést?)

Az volt egy korszak eleje. Már annak a korszaknak az eleje, amelyben a válogatott és a Győr egész egyszerűen elképzelhetetlen volt nélküle.

Mindörökké Győr

És ha már itt tartunk; Görbicz Anita teljes pályafutását – ami szerencsére még tart – a Győr csapatában töltötte.

Tekintsünk most el attól, hogy ez így helyes-e vagy sem! Jöhetett ajánlat az akkori sztárcsapat Slagelsétől vagy akárhonnan. Ajánlhattak neki álomfizetést és toronyórát lánccal is, ő maradt, csinálta alázattal a dolgát, elvégezte a munkát, és kivárta, amíg a siker minden szükséges eleme megérkezett.

Elképesztő klubszeretete azért meghozta az eredményét, hiszen immár háromszoros BL-győztesnek mondhatja magát.

Olyan játékosokkal játszott és játszik együtt ezekben az években, mint Ana Dokic, Aurelia Bradeanu és Simona Gogirla, Simona Spiridon, Eduarda Amorim, Katrine Lunde, Heidi Löke, Jovanka Radicevic és még sorolhatnánk egy darabig. Közülük a legtöbben jöttek, játszottak a Győrben akár sok-sok évig, aztán távoztak. Görbe pedig még mindig az ETO-ban játszott.

Az első szavak, amelyek eszembe jutnak róla:

• zseni
• legenda
• pimasz
• finesz
• alázat

Nem lehet igazán kifejezni, mennyire megérdemelte azt a búcsúztatást, amit kapott a válogatottban töltött 15 év után. A meglepetést. A mezszáma visszavonultatását. Azt a küzdelmet, amit a csapat letett a pályára a hollandok ellen.

Nagy szerencsénk, hogy Görbe még „csak” a válogatottól búcsúzott, és a Győrben még megcsodálhatjuk a játékát. De minden valószínűség szerint már nem túl sokáig, mert ha onnan is búcsúzik, az az aktív játéktól való teljes visszavonulását jelenti majd.

Az lesz csak igazán egy korszak vége.

Kép forrása: MTI